Sokat gondolkoztam már, hogy mit lehet tenni, ha egy bűnömet felismerem (ez már nem semmi önmagában :D) és akarok rajta változtatni, de nem megy.
Nem változik. Újra és újra és újra és újra előjön. Ilyen az emberi természet? Valami irreálisat várok el? Mindenkinek megvan a maga tüskéje, mint Pál apostolnak?
Ezek mind jogos felvetések, de nemrég hallottam valamit.
Hogyan akadályozod meg, hogy az edény belsejében levegő legyen?
Feltöltöd vízzel.
Az edény az ember.
A levegő a bűn, amely láthatatlanul átszövi a világot és mindeneket benne.
A víz Istennek Szent Lelke.
Mit gondoltok erről? :)
Volt esetleg valakinek valami jó tapasztalata ezzel kapcsolatban? Esetleg egy-két bátorítás az Ígéből?
Az Úr áldjon meg mindnyájunkat és pecsételjen el minket dicsőséges visszajöveteléig!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Szia! Az előbbi megjegyzésemre azt írta, túl hosszú, megpróbálom még egyszer elküldeni két részben.
VálaszTörlés(1)Láttam, rég nem írtál semmilyen bejegyzést, de azért gondoltam mégis írok egy hozzászólást, lehet elolvasod majd.
Arra gondoltam, minden felismert bűnért hálásak lehetünk Istennek, mert nem magunktól látjuk meg azokat, hanem Isten az, aki megmutatja, min kell változtatnunk. És a változtatáshoz szükséges erőt is megadja, ha kérjük, és el is fogadjuk tőle. Egy konkrét bűntől akkor tudunk szabaddá válni, ha azt őszintén és mélyen megbánjuk. Isten azonnal megbocsájt, és szabaddá tesz attól. Erről beszélt Jézus is a János 8-ban:
"31. Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;
32. megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
33. Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?"
34. Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
35. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre.
36. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.""
(2)Az emberi természet romlott, mert bűnben éltünk, nőttünk fel, de ez Isten előtt nem kifogás, mert ezért mi vagyunk felelősek, Isten előtt tehát egyetlen bűnös sem mentegetőzhet. 1Kor 13:10 "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." Isten kész megóvni és megszabadítani minket minden bűntől, minden kísértéstől, a kérdés csak az, hogy mi készek vagyunk-e, akarunk-e Rá hallgatni és engedelmeskedni Neki. Ha valóban akarunk, akkor nem létezik akadály Isten és ember között, erről ír a Róma levél 8:31-39, ha szeretnéd, ha érdekel elolvashatod.
VálaszTörlésEgy keresztény ember megtérésekor szakított a bűnnel, ezért a bűn elleni harca erről az alapról indulva nem eredménytelen, mert a Szentlélek erejével győzedelmeskedni tud a bűn felett. Mégis van valami, ami még szükséges ahhoz, hogy ne csak lássuk azokat a dolgokat, amiken változtatnunk kellene, hanem erőnk is legyen hozzá, ez pedig valóban az, hogy "tele legyünk" Istennel. Ne mi magunk legyünk életünk, cselekedeteink, beszélgetéseink, gondolataink középpontjában, hanem Isten. Zsolt 37:4-5 ezt írja: "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik."
Ha szeretnél esetleg erről még részletesebben beszélgetni, én örömmel fogadnám, de inkább e-mail-ben mint itt, ha majd szeretnél.
Üdv!